A nyarat nem kifejezetten a filmek miatt szeretjük. Azt vettem észre az évek során, hogy ilyenkor sokkal kevesebb emlékezetes mozi jelenik meg, mint például ősszel és télen. Az magyarázat erre nyilvánvaló: a filmfesztiválok. A legtöbb neves rendezvény (pl. Cannes, Velence, Berlin, Oscar, Golden Globe) a másik három évszakban van, éppen ezért a június, július és augusztus az a hónap, amikor kicsit megritkítják a nevesebb és nívósabb alkotások premierjeit. Azonban ne feledkezzünk el arról sem, hogy kellemes meglepetések nyáron is érhetik az embert, mint például idén júniusban a Csekély esély. 

A történet röviden annyi, hogy az újságíró Fred Flarskyt (Seth Rogen) állása elvesztése után felkarolja gyerekkori ismerőse, Charlotte Field (Charlize Theron), aki már azóta államtitkár és arra kéri őt, hogy az új politikai programja terjesztése és népszerűsítése érdekében legyen ő a szövegírója. Ez talán egyáltalán nem tűnik romantikusnak, de a dolgok innentől kezdenek bonyolódni.

Láthatjátok a cselekmény terjedelméből, hogy igazából egy egyszerű kis romkomról van szó, de valahogy mégis belopta magát a szívembe. Aki ismeri a Seth Rogen-vígjátékokat (Itt a vége, Az interjú, Ananász expressz), annak üzenem, hogy a Csekély esélynél is hasonló stílusra számítson. Aki pedig nem ismeri ezeket, neki itt a rövid jellemzésük: poénos beszólások (főként a film első felében) és káromkodások tömkelege, néhány obszcénabb jelenettel megfűszerezve, továbbá a cselekmény érzelmes lezárása. Ezt nevezhetjük két szóban korhatáros vígjátéknak is. Van, akinél ez a jellegű humor nem működik, nálam viszont összességében ütni szokott, ahogy itt is. A főszereplő páros remekül összeillett, bármilyen meglepő is. Sokan, köztük én is, furcsállották eleinte, hogy Rogent és Theront össze akarják boronálni, de láss csodát, nagyon aranyosak voltak együtt.

A fránya játékidő! Itt sem gazdálkodtak jól vele, melyet mi sem bizonyít jobban, mint a majd' kétórás hossz. Bőven elég lett volna 90 perc, főleg úgy, hogy a történet elég lineáris és egyszerű. A poénok eloszlása sem volt ebből fakadóan egyensúlyban, mivel a film közepétől jelentősen csökkent a számuk. Ahogy már említettem, összességében tudok röhögni a Rogen-humoron, viszont, mint minden filmjében, itt is akadt néhány olyan jelenet, ami már átlépett egy bizonyos határt és számomra inkább volt gusztustalan, mint nevettető.

Sokat gondolkodtam azon, hogy végül hány pontot adjak a Csekély esélyre, mert tudom, hogy közel sem tökéletes darab, viszont annyira szerethető és felüdítő, hogy sajnálnék keveset adni rá. Ezért most nem fogok számszerűen értékelni, hanem csak annyit mondok, hogy, bár filmtörténelmet nem ír, egy mozijegyet simán megér egy nyári estén.