Na, ennél hosszabb címet keresve sem találhattak volna a kedves filmkészítők! Ráadásul most az a helyzet állt elő, hogy a magyar filmcím fordítókat sem hibáztathatom (mint például az In Bruges - Erőszakik esetében), mivel ez a rendkívül összetett cím szórul szóra megegyezik az eredetivel. Ha nem haragszotok meg, én csak "Átkozottul veszettnek" fogom nevezni a későbbiekben, mert este 10 múlt, mikor írom ezt a blogot és lusta vagyok feleslegesen pötyögni.

Joe Berlinger filmje Ted Bundy (Zac Efron) életébe enged egy kis betekintést, pontosabban abba a szakaszába, amikor bíróság elé kerül, egyelőre még csupán feltételezett bűntettei miatt. De álljunk csak megy egy szóra! Ki is az a Ted Bundy? Talán elég ha annyit mondok, hogy az USA egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa, aki a '70-es években rendre erőszakolt és gyilkolt meg sok-sok hölgyeményt. Szóval Ted egy alávaló pszichopata volt, nincs rajta mit szépíteni. Nagyon érdekesen nyúlt Berlinger a történethez (aki már egyébként korábban összehozott egy Ted Bundy-ról szóló dokusorozatot), ugyanis egyetlen egyszer mutatnak az egész filmben gyilkolást, ami ráadásul csak egy rövid visszaemlékezés. A cselekmény nagy része a tárgyalóteremben zajlik, illetve a barátnőjével (Lily Collins) való kapcsolatába nyerünk betekinést. Meglepő volt számomra az is, hogy magát a kivégzést (ez nem spoiler, hanem történelem) sem látjuk, de valahogy mégsem hiányzott, mert az Átkozottul veszett nem erről akart szólni. 

Egyszerre volt lenyűgöző és hátborzongató látni azt, hogy Bundy milyen erősen ragaszkodik az igazához, hogy ő ártatlan. Kezdtem azt gondolni, hogy ez a csávó tényleg azt hiszi, hogy nem követett el semmit, hiszen kézzel fogható bizonyítékok és tanúk sokasága támasztotta alá a vádat, de ő mégis elszántan bizonygatta az ellentettjét. Efron hatalmasat alakított, jó volt látni, hogy sokkal több ő, mint egy kigyúrt szépfiú, ahogy azt eddigi filmjeiben láthattuk. Collins is nagyon hitelesen hozta az áldozatotfigurát, akinek a szeme láttára változott át a szerelme az Egyesült Államok legveszedelmesebb bűnözőjévé. Nem szabad elmenni a bíró (John Malkovich) mellett sem, aki a tárgyalást vezette, de tőle a kitűnő színészi munka már elvárt. 

A legmegrendítőbb az egészben az volt, hogy sokáig az eljárás nem volt több, mint egy showműsor. Közvetítette a televízió, így Bundy (aki a film szerint elég jóképű volt) az emberek szemében (főként a fiatal hölgyekében) nem gyanúsított, hanem Casanova lett. Ezt olyan hatásosan mutatták be, hogy már-már én is aggódtam Bundy-ért. Persze, aztán gyorsan jött a hideg zuhany, amikor kezdett súlyosbodni a helyzet. 

Az egyetlen hiányossága a filmnek talán, hogy nem lett elég katartikus a vége. A történet egésze dramaturgiailag és feszültségteremtés szempontjából kifogástalan, viszont pont a lezárásnál volt egy kis hiányérzetem, amiért végül az eredeti felvételek egy kicsit kárpótoltak. 

Az Átkozottul veszett tehát egy lebilincselő és szokatlan darab a műfajból, így nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek (16 év felett)!

ÉRTÉKELÉS: 10/8,5