John Wick figurája váratlanul robbant be a köztudatba az 1. felvonással, ami átlépett egy olyan határt, amit az eddigi akciófilmek vagy nem mertek, vagy nem akartak. Éppen emiatt a gátlástalansága és brutalitása miatt lett nagy sikere sokak körében, és borítékolható volt, hogy hamarosan érkezni fognak a folytatások. 

Még mielőtt azonban belekezdenék a "félelmetesen komoly" című Parabellum kivesézésébe, le szeretnék szögezni valamit. A John Wick filmeket nem a cselekmény komplexitása és a karakterek árnyalt kidolgozása miatt kell szeretni. Ennek fényében olvassátok és raktározzátok az irományomat, majd nézzétek a filmet.

Ahogy a második etap, ez is szinte rögtön felveszi az előző részben történtek fonalát. Wicknek (Keanu Reeves) menekülnie kell, mert súlyos szabályokat szegett meg, a vérdíj a fején 14 millió dollár. Tehát nem meglepő, hogy sokak fantáziáját megmozgatta ez a magas összeg, s már-már a világ összes bérgyilkosa és gengsztere elől menekülnie kell. A filmben tulajdonképpen egy jó hosszú menekülésnek és csatározásnak lehetünk szemtanúi Wick és az üldözői között. A legnagyobb veszélyt a Hight Table jelenti, ami minden - többek között underground - szervet felügyel és befolyása mérhetetlen.

Ismét elmondható, akárcsak az elődjeiről, hogy az akciójelenetek kiválóak. A verekedések, a lövések, az autós üldözések mind-mind hibátlanok. Lehet abszurd ilyet mondani olyanra, ahol emberek hullanak, de a profi kivitelezés olyan magasfokon művelve, hogy egyszerűen élvezet nézni. A zene továbbra is nagyon ütős és menő, a Vivaldi-részlet kicsit az Oldboyra emlékeztetett (nem tudom, hogy direkt rakták-e bele), de a Parabellumnak is jól állt. 

A probléma egyik fő okozója a 130 perces játékidő. Enyhén szólva is túl lett nyújtva a sztori, és, bár az akciók önmagukban megállják a helyüket, azok is hosszabbak a kelleténél és emiatt néhol unalomba fullad a cselekmény. A másik problémám az alkotással a filmnek eddig egy általam fényezett és dicsért részében rejlik, az akciókban. Annyira kreatív és látványos akart lenni (sokszor sikerült is), hogy inkább komikus volt az egész, mint komolyan vehető. A történet végére pedig egy elég olcsó megoldást választottak, ami... nos, tovább csorbította a film komolyságát.

Mindent összevetve, kapunk egy erős adrenalinbombát, ami a maga nemében egy teljesen korrekt és élvezhető darab. Nagy durranásra viszont ne számítsunk. 

ÉRTÉKELÉS: 10/7