Zombieland: A második lövés (Zombieland: Double Tap, 2019)

zombieland2.jpg

Egy egész évtized. Igen, szerintem is hosszú idő, főleg abban az esetben, ha filmfolytatásról beszélünk. Márpedig Ruben Fleischer és stábja úgy gondolta, hogy nem fogja elhamarkodni a dolgot, és várni fog tíz évet, hogy ismét betekintést nyújtson Zombieland világába. Hogy megérte-e ennyit tűkön ülni? Lássuk!

A történet is tíz évvel később veszi fel a fonalat, hőseink - Colombus (Jesse Eisenberg), Wichita (Emma Stone), Little Rock (Abigail Breslin) és Tallahassee (Woody Harrelson) - már kitűnően alkalmazkodtak a kissé posztapokaliptikus viszonyokhoz, beköltöztek a Fehér Házba, és ott tengetik zombivadászattal teli napjaikat. Az alapkonfliktus abból indul ki, hogy Little Rock felnőtt. Azonban még mindig úgy érzi, hogy ő kicsi a többiek (különösen Tallahassee) szemében, akit úgy kell kezelni, mint egy pólyásbabát, így fogja magát és lelép egy semmiből feltűnő drogos, gitárral felszerelt hippivel (Avan Jogia), aki még ilyenkor is a fűben és a csajozásban tud gondolkodni.. A többiek persze rögvest nekiállnak a felkutatásának, ám ez korántsem olyan egyszerű...

Az igazat megvallva, kaptunk egy Zombieland 1-et. A cselekmény természetesen eltér (bár ez is road movie, mint az elődje), és kapunk új karaktereket is, viszont a dramaturgia, a nyelvezet, a poénok, a vizuális megvalósítás mind-mind egyeznek az elődével. Fleischer-ék úgy voltak vele, hogy élni fognak a biztonságos recepttel, ami az első résznél már kitűnően működött, így ezt ráhúzták a második részre. Tehát roppant szórakoztató lett A második lövés is, ez tagadhatatlan.

Azonban a moziból kifelé menet azért elgondolkodtam azon, hogy erre most komolyan ennyit kellett várni? Mármint, azt én értem, hogy nem minden projektet kell / lehet egyik napról a másikra tető alá hozni, de egy ilyen vígjátékot jobb rendezők csuklóból összehoznak, főleg úgy, ha van már egy biztos alap, amire lehet építeni. 

Zombieland 2 még mindig mocskos, véres és vicces, továbbá a karakterek közti összhang is kifogástalan, viszont az első résszel ellentétben, nem sokat ad hozzá a horror-vígjáték zsáneréhez.