Eddig talán még nem fordult elő ilyen, de most kivételt kell tennem: egy sorozatról fogok írni. Eredetileg úgy terveztem - és emellett ki fogok tartani továbbra is -, hogy a Balmount Movies (ahogy a nevében is benne van) a filmekről fog főként szólni, kevésbé a sorozatokról. Olykor-olykor viszont kénytelen vagyok rendhagyó lenni, ha olyan szériák jönnek ki, mint most az Amazon-tól a The Boys (magyar címe egyelőre nincs). 

A show-t Evan Goldberg, Seth Rogen és Eric Kripke vezényelték le, és azt azért érdemes tudni az utóbbi kettőről, hogy olyan projektekben dolgoztak együtt korábban, mint a Preacher sorozat, Az interjú vagy az Itt a vége. Tehát láthatjuk, hogy egy jól összeszokott gárdáról van szó, ami sosem hátrány. 

Ebben az esetben Rogen-ék nem teljesen merítettek saját kútfőből, mert a The Boys eredetileg egy képregény, amit aztán ők mozgóképpé formáltak. Egy olyan világba kalauzol el minket a sorozat, ahol a politikai-katonai-kultúrális rendszerünket a szuperhősök határozzák meg. Közülük is pontosan heten, a The Seven. Ők tulajdonképpen kiválasztottak, akiknek az a feladatuk, hogy a világot jobbá tegyék és példát mutassanak az egyszerű és halandó embereknek. Mindeközben Hughie Campbell (Jack Quaid), egy átlagos huszonéves srác a barátnőjével éppen tervezgetik, hogy összeköltözzenek, amikor egy váratlan és hirtelen baleset következtében Hughie szeme láttára szétloccsan a lány. Igen, mint a koktélparadicsom. A baleset okozója a The Seven egyik tagja, A-Train (Jessei T. Usher), aki ahelyett, hogy legalább egy "bocsánatot" odavágna, inkább továbbáll. Hughie bosszút esküszik, és ezután nem sokkal összeismerkedik a szuperhősökre szintén neheztelő Billy Butcher-rel (Karl Urban). Billy bandája alkotja az úgynevezett The Boys nevű alakulatot, melynek elszánt célja a szuperhősök (legalábbis a The Seven-nek) legyőzése és leleplezése.

A The Boys röviden összefoglalva az őszinteségről szól. Az őszinteségről magunk, illetve egymás felé. Azért volt egyedi választás a szuperhősös keretsztori, mert sokszor eddig azt láthattuk, hogy ők azok, akiknek (apróbb hibáik ellenére) a jót, a szépet és a békét köszönhetjük. Itt szembesülünk a hősök (már ha lehet őket annak nevezni) árnyaltabb oldalával, betekintést nyerünk a színfalak mögé, és igen, képet kapunk arról is, hogy ezeknek a már-már isteneknek tartott szuperképességűeknek is hatalmas küzdelmeik vannak. 

Egy rendkívül tabudöntögető szériával van dolgunk, aminek többek között azért örülök, mert a sok groteszk és abszurd képsor mögött ott lapul mindig valami tanítás. Ez itt sem maradt el, de mégsem érezzük azt, hogy a képünkbe tolnák a "tanulságot". Olyan morális kérdéseket feszeget az őszinteségen kívül (bár ezek korántsem zárják ki egymást), mint az elvakultság, a képmutatás, a mohóság vagy a bosszú. Komoly és kemény szavak ezek, de ennek ellenére mégis eszméletlen badass. Ez köszönhető például a zenének, a dumáknak és az akcióknak. Egy valamit azonban le kell szögezni még mielőtt belekezdenétek: a The Boys azontúl, hogy vagány, nagyon mocskos. Tele van vérrel, csúnya beszéddel és szexszel. Lehet, hogy most páran meg fognak botránkozni, amit most írni fogok, de ez van. Ennek a sorozatnak jól áll a mocsok, sőt mi több, kell neki. Ha már valami az őszinteségről szól, akkor az legyen szókimondó és hiteles. Felesleges kidíszíteni azt, ami nem arra van. Ettől függetlenül mindenki készüljön fel, hogy lesznek gyomorforgató pillanatok, szóval az erősebb idegzetűeknek ajánlom inkább. 

Két hibája van a szériának, az egyik kisebb, a másik kicsit súlyosabb. Az enyhébbről spoiler nélkül csak annyit lehet mondani, hogy Hughie karakterfejlődésében van egy pont, ami szerintem logikátlan. A másik bökkenő már egy kicsivel összetettebb. Valójában ez a hiba a sorozat egyik legnagyobb erényéből, az őszinteségéből fakad: a probléma az, hogy sarkít néhány kérdésben. Ez a sarkítás egy epizódban volt a legfeltűnőbb, abban, amelyikben a vallásról és a vallásos emberekről formál véleményt. Érdekes viszont az, hogy az istenkép, amit közvetíteni szeretne az epizód, teljesen rendben van. Azonban emellett kihallatszik egy meglehetősen lesújtó kritika a vallásra, amiben van igazság, de nagy felelőtlenség ezt ráhúzni egy egész eszmerendszerre és a benne levő emberekre.

Végezetül, kinek (nem) ajánlom a The Boys-t? Akiknek nincs gyomruk a csúnyaságokhoz, amikről az imént beszéltem, vagy nem látják (vagy nem akarják látni) éppen emiatt a történet mondanivalóját, azoknak nem. Akik viszont kedvelik a vérgőzös, pörgős, társadalomkritikával megfűszerezett adrenalinbombákat, azoknak igen. 

ÉRTÉKELÉS: 10/9