Izgalmas és körömrágós thrillerekből akad jópár, viszont nagyrészük legtöbbször megmarad ezen a szinten és nem adnak semmilyen többletet a műfajhoz. Azonban vannak olyan alkotások is, melyek az ijesztgetés mellett komoly üzeneteket is át szeretnének adni a nézőnek. Ilyen például Tom Ford (Egy egyedülálló férfi) 2016-os rendezése, az Éjszakai ragadozók. 

Susan Morrow (Amy Adams) egy jómódú műkereskedő, aki váratlanul kap egy levelet volt férjétől, az író Edward Sheffield-től (Jake Gyllenhaal), melyben legújabb könyvének kézirata áll Susan-nek ajánlva. A mű címe: Éjszakai ragadozók. Amint Susan belekezd a könyvbe, a film történetmesélése három szálra oszlik. Az egyikben a könyv cselekményének lehetünk szemtanúi, a másikban láthatjuk, hogy Susan miként reagál az olvasottakra, továbbá betekintést nyerünk Susan és Edward egykori kapcsolatába, tehát az előzményekbe. A könyv címe már sejteti, hogy nem egy könnyed olvasmányról van szó - igazából ez adja a film brutalitását. Amellett, hogy kegyetlen Edward műve, Susan sok-sok utalást vél felfedezni a kapcsolatukra (ami már 19 éve elég csúnyán véget ért) és ismét kezdenek olyan érzések előtörni belőle, melyek arra ösztönzik őt, hogy levélben üzenjen az exének azzal a szándékkal, hogy találkozzanak...

Az Éjszakai ragadozók egy kőkemény párkapcsolati/szakítós dráma, krimi-thriller köntösbe bújtatva. Meg merem kockáztatni, hogy megtapasztaltam minden idők egyik legizgalmasabb 10 percét (lásd: összetűzés a kihalt, éjszakai országúton). Ezután a bizonyos nagyjelenet után már inkább a fordulatok és a karakterek miatt lebilincselő az alkotás, de a későbbiekben is lesz részünk még izgalmakban. Kezdetét veszi egy bűnügyi nyomozós vonal, ami az előbb említett tényezők miatt köti le az embert. Talán felesleges is megemlíteni, mert ennél a színészgárdánál a remek alakítás már magától értetődő, de mégis szóvá teszem, ugyanis itt egytől egyig, minden főszereplő brillírozott. Jake Gyllenhaal-nak és Amy Adams-nek adjanak már egy Oscart!! Könyörgöm! Egyszerűen nem értem, hogy miért pont ők azok, akik valahogy mindig "lecsúsznak a főnyereményről". Annyi emlékezetes alakításuk volt már (pl. Fogságban, Kétely, Éjjeli féreg, Amerikai botrány), hogy simán megérdemelnének legalább egy szobrot, de úgy tűnik, a Filmakadémia nem igazán látja Mery Streep-től az erdőt (félreértés ne essék, Streep is egy kiváló színésznő, csak kicsit az az érzésem  vele kapcsolatban, hogy már a félmosolyáért is jelölést kap, ha díjat épp nem is). A két főszereplőn kívül ki kell még emelni Michael Shannon-t, mint seriffet és Aaron Taylor-Johnson-t, mint "éjszakai ragadozót". Mindketten szívvel-lélekkel hozták a szerepüket, viszont Johnsonra annyiban térnék ki, hogy számomra azért volt ő, mint főgonosz, akkora meglepetés, mert eddig olyan filmekben láttam, mint a Ha/ver 1-2 és a Bosszúállók: Ultron kora. Itt lépett ő is egy új szintet, akárcsak a thriller műfaja.

Mit is rejt magában az Éjszakai ragadozók valójában? Egyrészt felveti a kérdést: működhet-e egy kapcsolat úgy, hogy bár a felek szeretik egymást, értékrendjük eltér? Bemutatja a szakítást és annak következményeit és azok feldolgozását, továbbá véleményt formál a szülő-gyerek kapcsolatról, a bosszúról, az önbíráskodásról, az érzékenységről és a realizmusról. Komoly szavak ezek, de annyira összetett és mégis befogadható Tom Ford szüleménye, hogy cseppet sem érezzük azt, hogy a történet dagályos és túlzsúfolt lenne. Ennek ellenére nem ad mindenre konkrét és egyértelmű választ a film, nem nézi hülyének a nézőt, hanem engedi gondolkodni a látottakon. 

Zárásképpen, aki bírja az erőszakot, a felkavaró képsorokat és szeret gondolkodni, annak kötelező, de aki csak szeretne egyet elmélkedni, neki is javaslom, hogy adjon neki egy esélyt, mert maradandó élményben lesz része. Én csak annyit mondok: mestermű.

ÉRTÉKLÉS: 10/10

Ui: A film elején lévő főcím nagyon bizarr lesz (nem is értem minek kellett olyanra megcsinálni), de ne rémisszen meg senkit sem, jó film lesz, higgyetek nekem!