Star Wars: Skywalker kora (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker, 2019)

1_3.jpg

1977-ben még George Lucas sem gondolta volna, hogy filmtörténelmet fog írni egy olyan mesével, amiben lézerkarddal hadonásznak és tárgyakat tudnak mozgatni egy úgynevezett "Erő" segítségével. Ma már tudja. Olyannyira, hogy Lucas bácsiból akkora pénzeskassza lett, mint egy Halálcsillag, ami (amellett, hogy az  előzménytrilógia merchandise cukiságait megteremtette) főként abban nyilvánult meg, hogy eladta a Disney-nek a saga jogait. A VII. és a VIII. rész megnézése után még nem éreztem különösen azt, hogy ez akkora tragédia lenne, mert kaptunk két olyan Star Wars filmet, ami (a hibái ellenére) mert újat mutatni, de engedte a nézőt kicsit nosztalgiázni is. 

Azonban elérkezett a finálé. A mindent lezáró nagy akkord, mely egy egész legendára mond "áment" egyszer s mindenkorra. Nos, nem lett az. Valahol mégis hálás lehetek a Skywalker korának, ugyanis így már látom, hogy miként is állt össze a legújabb trilógia. Hát, sehogy. A Disney-féle Csillagok háborújával az a fő probléma, hogy hiányzott a koncepció. Már ez a mondvacsinált Első Rend dolog is egy kicsit erőltetett volt a számomra, de úgy voltam vele, hogy majd a későbbi epizódokban adnak egy megalapozott és jól felépített háttérsztorit. Nem adtak. 

A cselekmény körülbelül onnan folytatódott, ahol a VIII. rész abbahagyta, annyi adalékkal, hogy feltűnt Palpatine (Ian McDiarmid) személye, aki mint titokzatos irányító szerepelt eddig a dolgok hátterében. Szerintem már ez egy buta húzás volt a készítők részéről, mert ezzel az első hat rész értelmét és Darth Vader sorsát tették semmissé. Ezenkívül az érződött a filmen, hogy Abrams Rian Johnson újításait inkább néhány bagatell válasszal rövidre zárta, majd továbbrobogott az akciózásban. Itt bontakozott ki leginkább, hogy mennyire fájó az, ha nincs egy normális koncepciója a készítőknek. 

A legszomorúbb az, hogy az előző két részt látva mindvégig reménykedtem, hogy kapunk majd egy kerek és egész folytatástörténetet a Skywalker saga-hoz, mely azontúl, hogy utal az elődjeire, innovatív is lesz. Erről nem is feledkezett meg a Disney, csak a történetírás valahogy kimaradt. Persze voltak értekelhető momentumok most is, ez vitathatatlan, úgymint Rey és Kylo Ren kapcsolatának bontogatása, C-3PO jelenetei vagy néhány visszafogottabb fan-service, de a mérleg nyelve mégis az összeszedetlenség és a meggondolatlanság oldalára billen. 

Félreértés azonban ne essék: itt szó sincs rossz filmekről. Önmagukban, egyen egyenként mind elszórakoztatja a nézőt, köszönhetően a sok fordulatnak, John Williams zenéjének és a szerethető karaktereknek. Viszont ettől még egy film nem biztos, hogy szerves részévé fog válni egy legendának, amin generációk nőttek fel. Csalódtam, de haragudni egyszerűen képtelen vagyok: ilyen ez, ha az ember szívébe költözött egy messzi-messzi galaxis.