A zúzást és a rombolást élvezik az emberek. Ezt nem csak azért mondom, mert a szuperhősfilmek a legnépszerűbbek manapság, hanem itt van ez a Halálos iramban-széria, amit szintén sokan kedvelnek. És ez már tényleg pusztán a zúzásról és a rombolásról szól. A elmúlt napokban írtam, hogy ez az első F&F (értsd: Fast & Furious, nem a ruhamárka) filmem, és persze tudom, hogy nem előnyös egy komplett szériából kiragadni egy darabot, hogy aztán szétcincáljam, de ebben az esetben úgy voltam vele, hogy annyi mindenről nem maradok le, ha az előző nyolc részt most nem pótolom be rögvest. Ja, meg amúgy sokan mondták, hogy a Hobbs & Shaw önmagában is (egy-két utalástól eltekintve) érthető. Hát, megnéztem.

Az igazat megvallva, nem lettem meggyőzve a film alapján arról, hogy uccu neki, pótoljam be a többi részt, amint lehet. Ennek ellenére mégsem mondanám azt, hogy egy borzasztó filmről lenne szó. A sztori annyi, hogy van ez a két egymásért nem igazán rajongó figura, Hobbs (Dwayne Johnson) és Shaw (Jason Statham), akik azt a feladatot kapják, hogy egy világot elpusztító vírustól mentsék meg a világot.

Akármilyen világot megváltó küldetésről is van szó, a cselekmény cseppet sem az, lássuk be. A karakterek közötti összhang, illetve a közöttük fennálló ellentét viszont sokat dob a látottakon. Jó hallgatni, ahogy ez a két idióta rivalizál és oltogatja egymást, de közben mégis kénytelenek együtt dolgozni. A sztori utolsó harmadában azonban, már ez kicsit alábbhagy, és megmaradnak a lehetetlenebbnél lehetetlenebb akciómutatványok és a szájbarágós életbölcsességek. Főleg az utóbbiakkal engem ki lehet üldözni a világból, de az egészet tekintve az mentette meg a Hobbs & Shaw-t, hogy nem veszi komolyan magát. És ez baromi jól állt neki.

Ha valakinek már hiányzik egy kiadós agykikapcsoló röhögés két macsó akcióhőssel a főszerepben, nem fog csalódni!