Ang Lee az a rendező, aki imád a filmek technikai megvalósításába valami újat csempészni. A Pí életében például láthattunk egy srácot, aki egy csónakban egy tigrissel volt összezárva a nyílt óceán közepén. A vontatottsága ellenére egy rendkívül látványos és hangulatos filmet kaptunk akkor az ázsiai direktortól, ám ez az állítás sajnos a Gemini Man esetében kevésbé állja meg a helyét. 

Henry Brogan (Will Smith) egy küldetés után elhatározza, hogy otthagyja a bérgyilkos szakmát, és inkább visszavonulna. Azonban a felettesei között akadnak olyanok, akik ennek nem kifejezetten örülnek (Clive Owen), és egy meglehetősen eredeti módon próbálják meg hősünket kiiktatni: Henry Brogan klónjával, aki még jóval fiatalabb. Képességeiket tekintve megegyeznek, éppen ezért nincs egyiküknek sem könnyű dolguk. 

Hát igen, ennyi a sztori. Két Will Smith hajkurássza egymást egy teljesen kiszámítható történetben. A látvány és a technikai megvalósítás dicséretet érdemel, de az az igazság, hogy Ang Lee elfelejtett normális történetet írni. A Gemini Man csupán egyvalamiben múlja felül a többi általánosabbnál általánosabb akciófilmet: egy Will Smith-ben. Ezt a csávót mindig élmény nézni, játsszon ő akármilyen filmben. Sugárzik belőle a lazaság, és ezt az élményt még az is növeli, hogy most kettő is van belőle. Ettől függetlenül a párbeszédek olyan primitívek és egyszerűek, mint egy kavics, a többi karakter jelenléte meg körülbelül annyit ad hozzá a jelenetekhez, mint egy szobanövény. 

Ha szeretnétek Budapest utcáit látni egy hollywood-i filmben és az agyatokat egy szűk két órára kikapcsolni, akkor üljetek neki nyugodtan, viszont ne számítsatok valami nagy durranásra.