A hidegháború ideje alatt az illegális határátlépések, illetve azok megkísérlése nem volt ritka. Engem mindig is foglalkoztatott a téma, mert egyrészt a magyarok is hasonló cipőben jártak, másrészt baromi izgalmas. A hőlégballon - bár nem a magyarokon, hanem a németeken keresztül - elvezet minket a korabeli NDK-ba, 1979-be, ahol szemmel követhetjük a Strelzy-és a Wetzel-család közös szökési akcióját. Miért voltak ők olyan különlegesek a többi menekülőhöz képest? Annak, amit mások lábon igyekeztek megtenni, ők 1700 méter magasan a felhők felett veselkedtek neki.

A történet lényegét valójában az imént össze is foglaltam, ugyanis a film ezt a kissé vakmerő akciót mutatja be. A cselekményt kettő részre lehet osztani: az elsőben csupán a Strelzy-családnak van lehetősége megszökni, viszont a hőlégballon meghibásodik (értsd: lezuhannak; csoda, hogy túlélték), így az első kísérlet nem sikerül. A kis kiruccanásuknak azonban lesznek nyomai, s így a Stasi, Seidel (Thomas Kretschmann) vezetésével, nekikezd a nyomozásnak. Mindezek ellenére másodjára is belefognak a hőlégballonos projektbe, de már úgy, hogy akkorára építik meg a szerkezetet, hogy Wetzel-ék is elférjenek rajta. Talán innentől kezdődik a film második része, ahol a közös munkálatok, előkészületek és a nyomozás zajlik, majd a végső repülés. 

A hőlégballon egy izgalmas, jól felépített krimi-thriller-dráma. Nem mondanám, hogy két órán keresztül a körmömet rágtam, de egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Minden jelenet hozzáadott valamit a történet kibontakozásához, és ez a feszültség, illetve a dramaturgia szempontjából nagy dicséret. Az utolsó félóra-húsz perc már-már körömrágósan izgalmas, de jut idő a történet drámai és érzéki oldalának a bemutatására is. Meg kell említeni azt is, hogy ez egy német film német rendezővel (Michael Herbig), akinek nagyban köszönhető a remek minőség - a rendezés külön hangsúlyt érdemel. 

Egy hibája viszont van ennek a filmnek is: a karakterek. Jellemről még éppen beszélhetünk, de nagyon-nagyon sablonosak lettek. Amilyen kidolgozott lett a történet, annyira lettek elhanyagolva a szereplők. A "kötelező dialógusokat" megkapták, amiket mondaniuk kell, de hiányzik a lélek belőlük. Fájó, hogy erről így megfeledkeztek, mert amúgy egy kiváló alkotással lenne dolgunk. 

Így megmarad egy izgalmas és szórakoztató 120 percnek. 

ÉRTÉKELÉS: 10/8