Ebben a blogban, mint múlt héten ígértem, rangsorolni fogom azt a nyolc filmet, ami az idei Oscaron a legjobb film jelölést kapta. Nem volt egyszerű dolgom a sorrend felállításával és nem azért, mert annyi jó film volt köztük, hanem inkább azért, mert szerintem idén ebben a kategóriában nagyon kevés kiemelkedő alkotás született.

Ahogy korábban már említettem, ez csak egy vélemény, nem kötelező vele egyetérteni, satöbbi, satöbbi...

8. hely: Fekete Párduc

Na ez volt az a film, amiről a mai napig gondolkozok, hogy mit keresett ebben a kategóriában. Ez egy Marveles szuperhősmozi, amivel egyébként semmi baj nincs, sőt, örülök ha egy-egy blockbustert is jelölnek (hiszen nem csak a komoly művészfilmek lehetnek jók), de akkor az üsse is meg azt a szintet. Nem gondolom, hogy a bőrszínnek kéne lennie annak, ami meghatározza egy film esélyességét az Oscaron. Kicsit furcsa, hogy eddig nem igazán volt jellemző a Filmakadémiára, hogy Marvel filmeket jelöljön, és lám, most jött a Fekete Párduc 99%-ban fekete szereplőkkel, és máris ott van az év legjobbjai között. Azonban félreértértés ne essék: NEM azzal van itt a probléma, hogy feketékről szól a film. Hanem inkább az az aggasztó, hogy ezen kívűl nincs más a filmben amit ki lehetne emelni. Egy teljesen feledhető történet, feledhető karakterekkel. Ha fehérekkel lenne tele, akkor is azt mondanám, hogy semmi keresnivalója a legjobb filmek között. (Végül szerencsére nem ez kapta meg az Oscart, mint legjobb film, de három továbbit egész megérdemelten be is zsebelt.) 

Ellenpéldaként lehetne mondani az 1962-es Ne bántsátok a feketerigót c. filmet, ami a feketékkel szembeni előítéletet mesterien mutatja be a 1930-as évek Amerikájában - 8 jelölésből 3-at meg is kapott teljesen jogosan, ajánlom is mindenkinek. A lényeg az, hogy ha egy film politikailag meg szeretne felelni és ráadásul az Oscaron is szerepelni akar, akkor az legalább egy picit gondolkodtassa el a nézőt azon a témán, amit feszegetni akar. Nálam ez nem jött át.

 7. hely: A kedvenc

Vegyes érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Gondoltam, hogy az Egy szent szarvas meggyilkolása rendezőjétől (Yorgos Lanthimos) nem egy átlagos kosztümös drámát fogok kapni, de míg az előbb említett film egy kőkemény pszicho-thriller (megjegyzem, nagyon jól sikerült darab), addig A kedvenc egy ugyanilyen köntösbe bújtatott kosztümös dráma. Lanthimos filmjeiről azt el lehet mondani, hogy vagy szeretni lehet őket vagy nem, de nincs középút, valamilyen reakciót ki fog váltani az emberből, akárcsak ez a mozi. Három nő szerelmi háromszögéről szól ez film (már ez elég abszurd), és azt meg kell hagyni, hogy a színészi alakítások szenzációsak voltak (Olivia Colman, Rachel Weisz, Emma Stone). A film végén viszont olyan nyomottságot és kimerültséget éreztem, ami nem nevezhető pozitív filmélménynek. Ezenkívűl a történet maga egyáltalán nem érdekfeszítő és éppen ezért néhol lassú és unalmassá válik a cselekmény. Akik elvetemült Lanthimos-rajongók, azok feltétlen nézzék meg, de nem éppen egy könnyen emészthető alkotás, ráadásul gyengébb kivitelben.

6. hely: Csillag születik

A Csillag születik, Bradley Cooper első rendezése, hatalmas port kavart mind a nézők mind a kritikusok körében. Nagyon sokan dicsérték, akikkel beszéltem a filmről, így gondoltam, hogy most már én is megnézem. Egy zenés romantikus drámáról van szó, amiben Cooper karaktere egy már befutott énekes (jobban mondva a kiégés szélén), aki felkarol egy kezdő énekes csajt (Lady Gaga). A film a kettejük viszonyát mutatja be, ami csöppet sem felhőtlen. Nekem főként a film első felével volt gondom. Ennnyire vontatott és nyálas (egyszerre!!) film első-felet már nagyon rég láttam. Azonban, mint mindenhol, csak itt a film felénél, itt is eljön a holdpont (annyit mondok, hogy esküvő). Ez volt számomra a legkínosabb jelenet, viszont ezután határozottan javulni kezdett a helyzet. A film második fele, sokkal erősebbre sikeredett, a vége nagyon megható és drámai lett, szóval itt le a kalappal mindenki előtt. További pozitívum a zene. Egyértelműen kijelenthető, hogy ebben a filmben hallhatjuk az év (ha nem az évtized) betétdalát, a Shallow-t. Cooper alakítása nagyon hiteles, mint kiégett, alkesz énekes, még kicsit sajnálom is, hogy nem ő kapta meg az Oscart. A film viszont így is egy felemás alkotás lett, ha azonban az első fele úgy sikerült volna, mint a második, akkor talán megkockáztatnék neki egy dobogós helyezést is.

5. hely: Alelnök

A Pancser Police, A nagy dobás és a Ron Burgundy-filmek rendezője Adam McKay most egy életrajzi filmmel állt elő, ami Dick Cheney (Christian Bale) életművét mutatja be. Cheney volt Bush elnöksége alatt az alelnök, és a film rávilágít arra, hogy mekkora befolyása is volt neki valójában - korántsem olyan csekély, mint azt mi elképzelnénk. McKay-nek van egy sajátos humora, kicsit fekete, kicsit morbid, ami itt is megjelenik, de sokkal visszafogottabban. Ettől lesz az Alelnök rendhagyó az eddigi életrajzi filmekhez képest, de valahogy itt nem volt meg az az áttörés, mint McKay korábbi filmjeinél. Kicsit néhol ellaposodott a film és a dumák sem voltak mindig olyan ütősek, mint azt tőle megszokhattuk. Ettől függetlenül egy nagyon szórakoztató mozi, a sztárgárda megint brillírozik (Christian Bale, Amy Adams, Same Rockwell, Steve Carell) és a McKay-hangulat hozza a kötelezőt.

4. hely: Bohém rapszódia

Mikor megtudtam, hogy Queen film fog készülni, nagyon örültem neki, mivel jómagam is sokat hallgatom őket gyerekkorom óta és mindig is kiváncsi voltam, hogy mi rejlik a kulisszák mögött. Brayen Singer (X-Men filmek, Közönséges bűnözők) rendezésében pedig kaptunk egy korántsem tökéletes, de annál szórakoztatóbb mozit a '70-es, '80-as évek egyik legmeghatározóbb bandájáról. Az együttes tagjait alakító színészek között nagyon jól működik a kémia, a kép és a látvány kifogástalan (figyeld: Live Aid koncert), és - bár ez elég egyértelmű - a zene sem utolsó. A probléma az a filmmel, hogy nem tudja eldönteni mi is akar valójában lenni: koncertfilm vagy Mercury-életrajzfilm? Pont ezért egyikben sem mélyül el igazán és így lesz belőle egy kicsit felszínes zenés film, ami szerintem nem elegendő, főleg azoknak, akik hardcore Queen rajongók.

3. hely: Csuklyások - BlacKkKlansman

Spike Lee (A belső ember) legújabb filmje az első afro-amerikai rendőr, Ron Stallworth (John David Washington) Ku Klux Klánba való beépülését mutatja be. Míg személyes találkozáskor a társa, Flip Zimmerman (Adam Driver) játsza a szerepet, addig a telefonon ő  adja a hangját a nyomozáshoz, tehát ketten hoznak össze egy személyt. Sok az izgalmas pillanat, ugyanakkor tökéletesen egyensúlyban van a humorral, amíből bőven akad a filmben. A karakterek már szinte önmagukban elvitték volna a hátukon az egész cselekményt, de a film sokkal több ennél. Az egyedüli bajom a BlacKkKlansman-nel az, hogy túlzásba esik a politizálással. Kedves Lee, mindenki érti a filmed mondanivalóját anélkül is, hogy mindenféle aktuálpolitikai példával előhozakodj, nem kell rátenni még egy lapáttal polgárpukkasztásból. Mert igen, a film vége az, és ez egyáltalán nem illett oda. Lehet komoly társadalomkritikája egy filmnek (sőt legyen!), de van egy határ, amit nem kell átlépni. Ettől eltekintve erősem ajánlom megnézni, mert egy nagyon tartalmas és élvezetes két óra vár mindenkire.

2. hely: Zöld könyv - Útmutató az élethez

Mivel erről a filmről már írtam részletesebben korábban, nem fejteném ki mégegyszer (a Facebook oldalamon lejjebbpörgetve megtaláljátok). Annyit azért hozzátennék, hogy látva a többi vetélytársat, egyáltalán nincs rossz kezekben a díj, mint azt korábban írtam. Ebben a mezőnyben ez tetszett nekem az egyik legjobban, de valószínű, hogy egy erősebb filmévben nem lenne ennyire a lista elején. 

1. hely: Roma

A dobogó legfelső fokán pedig nem más áll mint a Roma című film. Ennek a kritikáját is megtaláljátok a Facebookomon, tehát csak röviden annyi, hogy ez egy nagyon érzékeny és komoly alkotás, egy olyan történettel, ami cseppet sem világmegváltó, mégis varázslatos és humánus is egyszerre. Nem egy mindennapi film és ezért talán nem is lesz könnyen fogyasztható mindenki számára, de egy próbát mindenképpen megér, mert elsuhanni nem szabad felette.

Ez lett volna az ígért toplista, ha tetszett, akkor majd állítok még össze hasonlót más filmes témában. Az biztos, hogy sokkal időigényesebb meló, de remélem, hogy megéri. :) 

.