Talán az egyik legnagyobb és leghírhedtebb bűnőzőpáros Bonnie és Clyde volt, ezért nem véletlen, hogy már 1967-ben filmet készítettek a gaztetteikről. Azóta számtalan mozi jelent meg, s most 2019-ben a Netflix szolgáltatja nekünk az új "Bonnie és Clyde anyagot". Véletlenül botlottam bele a The Highwaymen-be (ami egyébként annyit tesz: útonálló, rabló), ahogy az aktuális megjelenéseket nézegettem, de meg kell hagyni, jól választottam. Egy krimi-thriller Kevin Costner és Woody Harrelson nevével fémjelezve már elég árulkdó jel volt, hogy ez egy jó kis film lesz.

Harrelson és Costner, két visszavonult texasi ranger, élik a borús, múlttól kísértett (talán már) nyugdíjas éveiket, míg Frank-et (Costner) váratlanul visszahívják egy utólsó küldetésre: Bonnie és Clyde likvidálására. Frank mellé hozzászegődik volt társa, Maney (Harrelson), akiről talán első látásra jobban lerí az, hogy az élet meggyötörte. Azontúl, hogy a két gaztevő folyton egy lépéssel előttük jár, szembe kell nézniük a helyükre lépett ifjabb karhatalommal, akik cseppet sem úgy viszonyulnak az öreg texasi rangerekhez, mint ahogy ők azt elvárnák.

A filmben egyrészt, szemtanúi lehetünk a nyomozás folyamatának és a kimenetelének (kicsit road movie-s tálalásban), másrészt, van egy burkoltabb, viszont annál elgondolkodtatóbb üzenete a The Highwaymen-nek: a mások bálványozása. A "celeb" szó a 21. század kreálmánya, de jelen volt ugyanúgy a huszadikban is, erre a legjobb példa Bonnie és Clyde. A nép Robin Hood-hoz hasonlította őket, mert csak annyit láttak, hogy azt a pénzt, ami "a köznépet illette", visszaszerezték. A kegyetlen és brutális leszámolásaikaról nem vettek tudomást (vagy inkább nem akartak). A bűnözőkből kultuszt csináltak az emberek. A film azt akarja megtanítani, hogy ne legyünk elvakultak. Próbáljunk a dolgok mögé nézni és úgy levonni a megfelelő következtetéseket. Az emberölés, akármilyen kontextusban jelenik is meg, nem hőstett, hanem embertelen és romlott. 

Az alakítások kifogástalanok, az atmoszféra erős, a képi világ nagyon jól visszaadja a búskomor hangulatot. Ellenben, kicsit vontatott a cselekmény. Lassan jutunk el A-ból B-be, talán túl lassan. Érződik, hogy szándékosan csinálták így, hogy a tetőpont (a leszámolás) még hatásosabb legyen, de itt (nem úgy, mint az akárcsak lassan építkező Nem vénnek való vidék-nél) ez nem működött annyira. A feszültséget ennel ellenére jól adagolták, köszönve ezt Bonnie és Clyde rövid, de annál hátborzongatóbb jeleneteinek. 

Bennem nem hagyott annyira mély nyomot a film, de egy rendkívűl atmoszférikus, izgalmas és elgondolkodtató kalandban lesz részünk, jó alakításokkal. 

ÉRTÉKELÉS: 10/8