Azon gondolkodtam, hogy milyen jól időzítettem a blogolás elkezdésével, mivel majdhogynem az Oscar-ral egy napon indult el az oldalam. Viszont ettől függetlenül sem mennék el szó nélkül a Filmakadémia díjkiosztója mellett, ahol a legjobb filmnek járó díjat a Zöld könyv - Útmutató az élethez című film nyerte el.  

Mivel nem volt időm suli mellett az összes filmet megnézni, ami jelölést kapott, arra gondoltam, hogy megvárom az eredményt és majd néhány díjazott filmről írok véleményt. Ebben a blogban a fent említett filmről fogok írni, többek között azért, mert sok bírálatot kapott azzal kapcsolatban, hogy valóban megérdemelte-e a legjobb film díját (ezenkívűl "mellesleg" bezsebelte a legjobb eredeti forgatókönyvért és a legjobb férfi mellékszereplőért járó díjat is).

A történet a '60-as években játszódik, a főszerepben Tonyval (Viggo Mortensen), aki egy egyszerű, feketékkel nem igazán szimpatizáló, családos, olasz csávó, aki állás nélkül marad és kénytelen valami munkát találni sürgősen. Sofőrnek áll, méghozzá egy fekete zongorista, Don Shirley (Mahershala Ali) szolgálatába, aki jellemében, életvitelében Tony szöges ellentéte: értelmiségi (doktor),  kultúrált, művész, egyedülálló... ja és kőgazdag. A film Shirley koncertturnéját kíséri végig az Egyesült Államok déli államaiban (ami ekkoriban azért nem volt egy életbiztosítás egy afroamerikai számára), de valójában ennek a két különös személynek a kapcsolatát mutatja be. 

Ez az alapszituáció már egy remek helyzetkomikum, amit Peter Farrelly filmje ki is használ. Két teljesen különböző karakter próbál közös nevezőre jutni több-kevesebb sikerrel és főként a sztori első felében lehet sokat nevetni. Azonban egyáltalán nem lehet érezni azt, hogy el lenne poénkodva a dolog, pont egyensúlyban van minden. Emellett, van a filmnek egy komolyabb oldala is, ami az akkori világnak a feketékhez való hozzáállását mutatja be. Erre nem merném kisujjból rávágni, hogy pont minden így történt valójában (mert ugye igaz történet alapján készült), de ebbe a filmbe teljesen belefér, hiszen látszódik, hogy egyáltalán nem akarja magát túl komolyan venni. A két föszereplő nagyon jól játszik (Mahershala Ali alakítása Oscart is ért), bár engem személyesen Mortensen játéka egy fokkal jobban megfogott. Nekem ő mindig is Aragorn volt a Gyűrűk Urából, így jó volt látni egy teljesen más szerepben. A filmzene is illett a filmhez és akik szeretik a blues-t vagy a jazz-t, azok várják meg feltétlen a stáblistát is.

Hogy a Zöld könyv valóban megérdemelte-e a legjobb filmnek járó Oscart? Nos, erre azt mondanám a sok pozitívum ellenére, hogy nem. Nem volt benne semmi új, érezhető volt, hogy biztonsági játékot akarnak a film készítői játszani, amivel egyébként nincs is semmi probléma, de azért az év legjobbjának kikiáltani nagy vakmerőség lenne. Egy könnyed szórakozásra tökéletesen megfelel (a rasszizmus téma ellenére) és emelett el is gondolkodtatja az embert. 

Szóval mindenképpen ajánlom ezt a filmet, majdhogynem minden korosztálynak, de ne számítsunk semmiféleképpen sem valami műfajt forradalmasító csodára.