Több, mint egy hete nem jelentkeztem új cikkel, és ahhoz képest, hogy eddig hetente akár két-három is kijött, most várni kellett másfél hetet egyre. El kell ismerni, hogy a fő ok az nem más, mint a Neverland elhagyása című dokumentumfilm. Hogy miért? Erre rögtön fény fog derülni.

Michael Jackson a 20. század (pop)zeneiparának az egyik legkiemelkedőbb alakja volt, teljesen megérdemelten. Rengeteg sláger köthető a nevéhez, a mozgásával is hatalmas népszerűségre tett szert... ja és pedofil volt - legalábbis sokak szerint. Ez a két részes dokumentumfilm (2x120 perc), ezt a kényes témát ragadja meg cseppet sem kesztyűs kézzel.

Még mikor Michael Jackson karrierje csúcsán volt, érték olyan vádak, hogy kisfiúkat molesztál. Ám mégis ez az ügy valahogy el lett tussolva (a filmben ez ki van fejtve) és igazából 2013-ban vallott színt az első, ma már felnőtt férfi, hogy ő is egyike volt az áldozatoknak (Wade Robson).

A dokumentumfilm "cselekménye" Wade Robson és Jimmy Safechuck (egy másik zaklatott) interjúi köré van felépítve, akik tabuk nélkül és részletekbe menően mesélik el a köztük és Michael között történteket és azok következményeit. Ezenkívűl nyilatkozik jópár családtag is (anyuka, feleség, tesó, nagymama stb.), ami azért jó, mert láthatjuk, hogy mások hogyan élték meg ezt a hosszú-hosszú időszakot (majdnem tíz év). 

Ez egy kőkemény téma, egy hozzá méltó tálalásban. Engem nagyon megviselt a film, szóval azt el kell ismerni, hogy nálam a Leaving Neverland elérte a célját. Sosem voltam Michael Jackson-fanatikus, persze elhallgatom a zenéit, de ennél semmi több. Viszont ez a maratoni hosszúságú dokumentumfilm(sorozat) olyan megterhelő és nyomasztó volt a számomra, hogy majdnem négy napba tartott végignézni. Nem is a szexualitással kapcsolatos tabunélküliség volt a legmegviselőbb, hanem inkább az, hogy ez az egész miként hatott a későbbiekben a családra és a különösen a két anyukára. 

Sok szkeptikus jön azzal (többnyire rajongók), hogy csak a pénz miatt lett ez a téma így felkapva és valójában nincs is kézzel fogható bizonyíték erre az egészre. Nekem, személyesen, elég hitelesnek tűnik ez a beismerő vallomás a srácok részéről, de ha esetleg mégsem igaz, akkor is azt mindenkinek el kell ismernie, hogy ilyenek vannak. Sőt lehet, hogy még rosszabbak is. Erről tudni kell, nem a szőnyeg alá söpörni, mert itt életek mehetnek tönkre és családok eshetnek szét.

Csakis nagyon erős idegzetűeknek ajánlom, akiknek gyerekük van, azokra ez különösen vonatkozik!