Az idei tavasz a szuperhősfilmekről szól. Március elején jött a Marvel Kapitány, amit most a Shazam! követett, annyi különbséggel, hogy az utóbbi DC-s. 

Az utóbbi időben megjelent DC filmek enyhén szólva is megosztóak voltak mind a kritikusok, mind a laikus filmnézők körében (Az acélember, Öngyilkos osztag), talán a Wonder Woman és az Aquaman volt az, ami igazolta, hogy van még esély a javulásra. Erre a javuló tendenciára akadt is egy friss bizonyíték, a Shazam!.

A történet egyszerű és követhető, egy tipikus szuperhősfilm elemeiből épül fel: egy nehéz sorsú, árva gyerekből, Billy Batson-ból (Asher Angel), kiválasztott lesz, szuperképességekre tesz szert (jelen esetben például repül, gyors és emberfeletti ereje van), és végül szembe kell szállnia a gonosszal, Dr. Sivana-val (Mark Strong), aki a gyerekkorában szerzett sérelmeket akarja a világon megbosszulni. Az egyedisége a történetnek az, hogy a kis Billy mikor a "Shazam!" kimondásával köpönyeges szuperhőssé válik, egyúttal felnőtt bőrbe is bújik (Zachary Levi). Ennek ellenére belül ugyanúgy gyerek marad és a filmnek az az egyik legnagyobb érdeme, ahogy bemutatja a "nagybetűs" szuperhőssé válást.

Az eddig csakis horrorokat rendező David F. Sandberg (Annabelle 2, Amikor kialszik a fény) ügyesen nyúlt a témához, s így sikerült is egy kellemes kis filmet a népszerű képregényhősről vászonra vinnie. Hangvételét tekintve ez egy humoros és könnyedebb darab, ám itt sem marad el az izgalom és a dráma. A karakterekkel azonban volt némi problémám. Egyik sem nőtt igazán közel a szívemhez, néha-néha idegesítőek voltak és a poénok sem működtek mindig olyan jól, mint kellett volna.

Nem vállalt nagy kockázatot a film semmiben sem, viszont hozta azt a szintet, ami elvárt. Pörgős, látványos és szórakoztató volt, egy kis tanulsággal megfűszerezve. Ha a DC-től még több ilyet kapunk, mint a Shazam!, akkor elégedettek lehetünk, és újra érdemes lesz leülni egy DC film elé. 

ui: Arra gondoltam, hogy ezután számszerű értékelést is fogok adni, ahogy alább látjátok:

ÉRTÉKELÉS: 10/7