Kubrick 1980-as Ragyogásának folytatását 39 évvel később a horror zsánerben otthonosan mozgó Mike Flanagan (Mielőtt felébredek, Oculus) vette a szárnyai alá. Tény, hogy King sem fejezte be a művét ott, ahol Kubrick lezárta történetet, én mégis úgy éreztem, hogy ez a Ragyogás-filmadaptálás úgy tökéletes, ahogy eddig volt. Azonban az Álom doktor rácáfolt az előítéleteimre, és ha elődjéhez nem is fogható, kellemes meglepetésként ért.

A történet 2011-ben veszi fel a fonalat, a kis Dan már felnőtt (Ewan McGregor), akin erőteljesen látszódnak a gyermekkorában szerzett traumának a jelei. Többek között alkoholproblémákkal küzd, nem tud egy helyen maradni sokáig, ezért kénytelen rendszeresen költözni A-ból B-be, emellett igyekszik minél jobban elfojtani a "ragyogás" névre keresztelt képességét. Azonban vannak rajta kívül mások is (Rebecca Ferguson), akik szintén tudnak ragyogni, csak kicsit másra használják fel ezt az adottságot. Mégpedig arra, hogy ártatlan ragyogni képes egyéneket kapnak el, és kiszívják belőlük a ragyogni tudást, majd ennek köszönhetően ők jóval tovább képesek élni, mint az átlagember. Ennek viszont ára van: a kezükre került ragyogó ember élete. Dan összeismerkedik egy tizenéves kislánnyal, Abra-val (Kyliegh Curran), aki talán minden idők egyik "legragyogóbb" embere, és közösen szállnak szembe a rájuk veselkedő veszedelemmel.

Remekül bánik a film a karakterekkel, érződik a dinamika a főhősök között, továbbá az alakítások terén Rebecca Ferguson-t emelném ki, aki talán az idei év egyik legütősebb főgonosza. Az atmoszférateremtés is dicséretet érdemel, ami mondjuk egy horrorfilm esetében különösen fontos. Ami talán megoszthatja a nézőket, az a töménytelen mennyiségű fan-service. Igazából a film utolsó harmadában kapjuk a rengeteg utalást az előzményre, de akkor viszont nem keveset. De! Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy, jaj, Flanagan nem tud előállni semmi eredetivel, csak mondom, hogy King könyvében is ugyanígy visszaköszönnek a korábbi események. 

Összességében kaptunk egy teljesen korrekt és szórakoztató folytatást, ami bár nem lesz filmtörténeti klasszikus, egyáltalán nem csorbítja King munkáját.