Jordan Peele a Tűnj el! című filmjével robbant be a mozigyártás világába, ami szerintem 2017 horror filmje volt, és műfajtól függetlenül is kitűnt az akkori év filmrepertoárjából. Azért is kedveltem ezt annyira, mert egyébként nem rajongok a horror filmekért. A Tűnj el! viszont árnyaltabb volt jóval, mint egy tipikus paráztatós-körömrágós horror-thriller, köszönhetően ezt a kreatív és eredeti történetnek, az intellektusának (már ha lehet ilyet mondani) és a profi rendezésnek.

Nem is kellett sokat várni, idén márciusban érkezett is az újabb Peele-adag, melynek címe, a kicsit sem Google-kereső barát Mi. Az alaptörténet nem bonyolult, adott egy négyfős amerikai család, akik kimennek a nyaralójukba kicsit kikapcsolódni, azonban az anyukának, Adelaide-nak (Lupita Nyong'o) egyre megerősödik egy kiskorában szerzett traumájának az emléke. A feszültség érezhető már itt is, viszont éjszaka jön el az a pont, amikor kicsúcsosodik. A kert bejáratánál megjelenik egy szintén négyfős család, akik külsőleg teljesen ugyanúgy néznek ki, mint hőseink, csak éppen piros egyenruhát viselnek és olló van a kezükben. Gyorsan "átveszik az uralmat" a nyaraló felett, és a nyaralásnak tervezett kirándulás terrorrá válik.

Ahogy a rendező előző alkotása, ez is rendkívül egyedi darab. Az egyik legnagyobb érdeme az, ahogy a feszültséget adagolja. A film végig fenntartja a bizonytalanságot, nincs üresjárat és a katarzis(ok) is drasztikus(ak) és hatásos(ak). Nagyon leköti a nézőt a történet folyása, mert, bár a film elején egy átlagos home invasionnek tűnik az egész, Peele hamar "kiábrándít". Ez egy komoly társadalomkritika, ami olyan morális kérdéseket feszeget, mint az elnyomásból való kitörés vagy emberi természet kétoldalúsága. Számomra nem volt könnyű ezeket az üzeneteket értelmezni, de idővel (és egy kis utánanézéssel) meg lehet emészteni a látottakat. Nem feltétlen azért, mert olyan kegyetlen és brutális (na jó, azért is), hanem, mert maga a téma nem egyszerű és talán az ember nem is szívesen gondol bele ilyenekbe. Az alakítások remekek, itt főként a korábban említett Lupita Nyong'o-t emelném ki, aki eszméletlen hitelességgel hozza a kissé paranoid, de szerető anyát és az elvetemült pszichopatát, viszont a többiek esetében sincs semmi kivetnivaló.

Ami nagy hibája volt a filmnek, az a logikátlanság. Itt egy misztikus filmről van szó, ahol főként nem árt ügyelni a következetességre, és ebben az esetben sajnos néhol elmaradt. Elsőre nem zavaró, de ha kicsit elgondolkodunk, rögtön szembetűnővé válnak ezek a botlások. A férfiak - mint manapság Hollywoodban ez egyre gyakoribb - bárgyúnak és butuskának vannak bemutatva, a nők pedig határozottnak és bölcsnek, amivel egyébként semmi gond nincs, csak azt nem értem, hogy miért kell az ellenkező nemet így beállítani. Mindegy, erre szerintem értelmes választ nem fogok kapni sosem.

Végezetül, Jordan Peele további munkásságát feltétlen szemmel kell tartani, mert nagy tehetség rejlik benne és azt ki is használja. Mindenképpen maradandó filmélményben lesz részünk, mind horrorként, mind drámaként jól működik a Mi. Bár a képzeletbeli toplistámon az elődjét nem tudta überelni, megéri nekiülni megnézni, mert ritka az ilyen alkotás ebben a műfajban.

ÉRTÉKELÉS: 10/8