Az utóbbi években egyre több képregény film jelenik meg. Vannak, akik ennek örülnek, vannak, akik kevésbé. Magamat inkább az előbbi kategóriába sorolnám, de valahol meg tudom érteni azokat a moziba járókat is, akiknek már elegük van a szuperhős filmek áradatából. Engem elszórakoztatnak ezek a filmek, és ameddig legalább ezt a szintet hozzák (itt most főként a Marvel-filmekre gondolok), addig nincs okom panaszra. 

A mai blogomban egy tavalyi filmről fogok írni, aminek a címéből már sejthető, hogy egy szuperhős moziról lesz szó. Azonban lesz egy kis eltérés: itt szó szerint egy Pókember-képregénynek a vásznon/képernyőn való megelevenedésének lehetünk a szemtanúi. Természetesen ez egy animációs film, másként nem is lenne hiteles a képregény ábrázolás.

A történet röviden annyi, hogy egy átlagos tizenéves srácot, Miles Morales-t (tehát NEM Peter Parker-t) megcsípi egy ugyanolyan pók, mint Parker-t. Eközben kiderül, hogy nem ő az egyedüli "áldozat" Pókemberen kívül, aki kapott a pók "szérumából", hanem akadnak mások is ilyen képességekkel felruházva. Megjelenik továbbá a főgonosz is, akinek az érdekei úgy kívánják, hogy elpusztítsa az egész Földet...

Azért is dicsérendő ez a film, mert alapból én sosem rajongtam a Pókember-filmekért. Elég bugyutának találom őket és az igazat megvallva, nekem a karakter is elég idegesítő (bár a Bosszúállókban és a Polgárháborúban nem zavart egyáltalán). A Pókverzum esetében is hasonlót éreztem, mint a zárójelben említett filmeknél: nemhogy nem idegesített, de még kifejezetten szórakoztatónak és menőnek tartottam. Természetesen itt is Peter lesz Miles mellett a másik központi szereplő, és meg kell hagyni, nagyon jó kis duót alkotnak (ami aztán kibővül még pár személlyel). Rendkívül pörgős és vicces a cselekmény, ugyanakkor akadnak kifejezetten drámai jelenetek is a történet során, amik nagyon meghatóak. Az apa-fia viszony szemléltetése az egyik legmegindítóbb ebben a kis történetben, sok dráma (vagy annak szánt film) tanulhatna tőle. 

A vizuális megjelenítés külön említést érdemel. Ahogy korábban írtam, egy képregény alakul át mozgóképbe a szemünk előtt. A megvalósítás majdhogynem hibátlan, a színek, a rajzok kifogástalanok, továbbá a történetmesélés is hajaz a képregények kissé zavaros, ugyanakkor koherens stílusára. Néhol viszont már az akciójelenetek túl tömények és átláthatatlanok voltak, de ettől függetlenül mind dramaturgiailag, mind szakmailag kitett magáért a Pókverzum. Bár nekem a személyes kedvencem a Kutyák szigete volt az idei animációs filmek Oscar mezőnyében, megérdemelten zsebelte be szuperhősünk a legjobb animációs filmnek járó díjat, mert azontúl, hogy ebben a kategóriában is maradandót alkotott, a szuperhős filmek műfajához is hozzáadott valami újat.

Akik nem szeretik a képregény filmeket, azoknak egyáltalán nem ajánlom, viszont a többieknek kötelező!

ÉRTÉKELÉS: 10/8